A halról egy ócska vicc jut eszembe:
két barát találkozik, az egyik sír.
-Mi történt?
-Meghalt a Csora.
-Ki az a Csora?
-Nem tudom de az étteremnél, amelyik mellett eljöttem, ki volt írva, hogy HALVACSORA.
A héten megint fény derült egy hangzatos francia étel magyar nevére. Kiskoromban Fater rendszeresen járt horgászni ( vagy lehet, hogy valamelyik haver árulta a telkén 😊, miközben bekapálták, ittak pár sört, felest, relaxáltak asszonypajtás mentesen, majd estére hazavitték a dézsából a halat ). Akkoriban imádtam a halat ( ha kiderült véletlenül, hogy mégsem döglött kampányhadjárat volt az életéért, volt, hogy kilós kicsi harcsa lett fürdőkádunk lakója ), a hal szagát ( vagy csak, hogy együtt a család a konyhában, Fater bontja a halakat), az úszóhólyaggal vagy mivel ellátottak boncolása volt a legizgalmasabb, hisz a hólyagot megkaptuk ( természetesen csupasz tenyérbe) és az lépcsőház kőpadlóján hatalmas csattanással tapostuk szét. Anyu, így utólag nézve annyira ne élvezhette a bulit, hisz neki a tisztogató munka jutott, a konyha, a lépcsőház, a kölykök tisztítása és szagtalanítása.
A Zember nem egy halas de néha, ha kűfföddön dolgozik nem tudja kivédeni, hogy halak és tengeri kütyük közé ne keverjék a kollégák. Időnként előkerül egy-egy szörnyű élmény, időnként egy-egy pozitív. Ilyen volt a dorade is, amihez az utóbbi érzet társult. "Jó volt a dorade, így meg úgy tálalta a garçon, szálka sem volt benne" ( aha, gondolom gerinc sem ). Ezek az utak szerintem elég fárasztóak, kora reggeltől késő estig nyomják a melót, hogy kész legyenek mindennel, az, hogy elviszik vacsizni, nem megy mindig élményszámba. Saját blogján kendőzetlenül tárja elő érzéseit, gondolatait a világ színe elé bármi téren.
Szóval eme hal pozitív megítélése, nem hozott engem annyira izgalomba, hogy mondjuk érdekelt volna, mi is lehet magyar elnevezése vagy francia recepteket kezdjek bújni. A boltban egyszer felfedeztem a hűtőpulton a nevét, így megtekintettem közelebbről is ezt a szomorú, gülü szemű, pockos, szürke kis halat. Hát továbbra sem jöttem izgalomba tőle, hát... jó ....látom.... hasa nyitva, tehát nem kell kétségbe esni, hogy azzal a testrészével mit csináljak de ennek szeme meg uszonya meg pikkelye is van. És tutira rám néz. Inkább hagyjuk!
Aztán egy pár hete elkezdtek a fb csoportban elszaporodni a halas receptek (gondolom szezonja van 😉) és mit látok több posztolónál is, hát az én kis gülü szemű halamat. A neve egyszerűen zene: arany durbincs. Első ránézésre túl sok hozzávaló vagy extém nagy hozzáértés sem kell az elkészítéséhez. Másodikra sem. Szombaton elmentem a boltba a hétvégi zőccség-adagot beszerezni és megint ki nézett rám, sőt mosolygott a halas pultból? Hát ő. Okés, mondtam egy próbát megér, maximum főtt tojás lesz ebédre. Is.
A receptesből, immár franciául és magyarul is kiolvashattam mit is kell vele csinálni. Aztán rájöttem, hogy minden receptből hiányzik valami, így az összeset egy csokorba fogtam, kiráztam a nemlévő hozzávalókat, a meglévőket pedig előkészítettem. Ez lett belőle:
Aranydurbincs kurkumás zőccséggel
- 1 aranydurbincs fejenként ( kísérleti fázisban összesen egy készült, fél fogunkra volt elég, így egész foghoz számolva, kell darabja ) 250-300 grammos
- nagyszemű tengeri só - 1 kg
- citrom - ízlés szerint 1-2 darab
- fokhagyma 2-3 cikk
- aktuálisan, otthon fellelhető zöldfűszerek: nálam kakukkfű, rozmaring, koriander, petrezselyem
- körethez zőccségek: nálam gomba, hagyma, fokhagyma, csicsóka, brokkoli, cukkini
- fűszerek: só, kurkuma, vakamé, provençale fűszerkeverék
- gumikesztyű (opcionális) gyermekkori imádatom elmúlt a hideg, síkos, nyálkás, engem néző halakkal való pusztatesti kapcsolatteremtés iránt
Felvettem a gumikesztyűt, a halacskát hideg vízben átmostam kívűl-belül, lesúrolgattam némi maradék pikkelyt, szárazra töröltem konyhai törlőpapírral. Oldalúszóit és optikai egységeit eltávolítottam egy éles, hegyes kés segítségével. Sóval bedörzsöltem a hozzáférhető részeit. Egy fél felkarikázott citrommal és egy marék aprított zöldfűszerrel kitömtem a pocakját. Oldalát 3-4 helyen hosszan beirdaltam és a vékony szeletekre vágott fokhagymát a résekbe szuszakoltam.
Egy tűzálló tálat ( jelen esetben egy tupperware-es ultrapro edény teteje) feltöltöttem a sóval, halcsit ráfektettem és egy sütőpapírral lefedtem, 180 fokon 15-20 percig sütöttem, majd a papírt levéve, a hőt 200 fokra emelve további 10-15 percig.
A zöldségeket felvágtam, olyanra, hogy nagyjából hasonló legyen a sütési ideje. A szeletelt fokhagymát, hagymát, csicsókát jó nagy kanálnyi kacsazsíron elkezdtem sütni. Jó vastag aljú edényt használtam. Idővel hozzáraktam a vastagabb szeletekre vágott cukkinit, az épp csak félbe gombát és néha átkeverve hagytam, hogy a hő végezze a dolgát. Megszórtam a fűszerekkel. A brokkolit már előbb megpároltam a Serdülőnek, így amit meghagyott, azt csak a legvégén kevertem hozzá.
Konklúzió: határozottan jóra sikeredett. A Zember pozitívan nyilatkozott, "bár a garçon által elkészített nem tartalmazott szálkát", azt a párat, amit talált ügyesen eltávolította. Évente 1-szer, 2-szer nagy valószínűséggel meg fog fordulni durbi-barátunk ( az ő nagy szomorúságára ) az asztalunkon.
Van még egy vicc halszinten, ez az egyik kedvencem:
Az agresszív kismalac kifogja az aranyhalat.
Aranyhal: Teljesítem egy kívánságodat.
Agresszív kismalac: Egyet???? Dögölj meg! 😂
Jó étvágyat mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése